Búcsúzás Baross Gábortól
Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Baross Gábor, a Győri Filharmonikus Zenekar korábbi igazgatója július 13-án, életének 80. évében elhunyt. A temetési szertartás július 22-én 15 órakor kezdődött a Nádorvárosi köztemető régi ravatalozójában, ahol a Győri Filharmonikus Zenekar társulatának nevében búcsúztatta Fűke Géza, a zenekar igazgatója. 
"Kedves Gábor, kedves Judit, kedves gyászoló Hozzátartozók, kedves Kollégák Barátok, Ismerősök, Zeneszeretők!
Az utóbbi hónapok nyugtalanító hírei ellenére megrendüléssel fogadtuk a hírt, hogy Gábor elment, hazatért az egyre gyarapodó égi zenekarához.
A Győri Filharmonikus Zenekar társulatának nevében búcsúzom, munkatársaként. Furcsa ezt kimondani, hisz’ soha nem voltunk közvetlen kollégák, a pályafutásom azon éveiben a kamarazene, és a tanítás állt a hivatásom középpontjában.
Aztán az élet úgy hozta, hogy én vehettem át a stafétabotot, nem készültem rá, mai szlenggel szólva nem is szerepelt a bakancslistámon. De így történt, s ha már így történt minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy méltók lehessünk a szolgálatra.
Kedves Gábor!
Hamvaid előtt állva a hála szó jut többszörösen is az eszembe.
Hálás vagyok. Hálás vagyok mert a kollégád lehettem, mert valaminek a folytatása az időtől és a tértől függetlenül a közös elhivatottságon keresztül munkatárssá tesz. S bár kevés személyes élmény köt össze bennünket, az ügyszeretet, a kiváló muzsikus kollégáink, a nagyszerű közönségünk is mind ezt az összetartozást testesítik meg.
Hálás vagyok Neked, mert volt mit folytatni, az értékmentés-értékteremtés — ami az első pályázatom címe is volt — nem ment volna a ti 40 évetek nélkül.
És hálás vagyok azért is, mert a kezdeti féltésből fakadó bizalmatlanság után egyre több biztató szó, és elismerés érkezett felőled. Igazán öröm volt téged látni boldog, büszke nagyapaként és persze volt igazgatóként, aki hangversenyről hangversenyre meggyőződhetett arról, hogy jó kezekben van a zenekar, ahol mindenki, a szűkebb és a tágabb értelemben vett családod is megtalálja számításait és kiteljesítheti művészi ambícióit.
Tisztelt Gyászolók!
Itt állunk a győri zenei élet egyik leginkább köztiszteletben álló muzsikusának ravatalánál és most is csak azt konstatálhatjuk: rohan az idő. Tegnap még pályakezdőként őt, őket figyeltük, ma búcsúzunk és nekünk kell folytatni a megkezdett munkát, hogy egyszer majd mi is példaképek lehessünk. Mint amilyenek ők voltak.
Nem kétséges, Baross Gábor neve örökre összeforrt a Győri Filharmonikus Zenekar történetével, a hőskorszakkal, hisz’ a kezdet, melyet sikeres évtizedek — reményeink szerint sikeres évszázadok is — követnek, nos az a kezdet mindig hőskorszaknak fog számítani. És ő ennek az időszaknak volt az egyik főszereplője — muzsikusként, vezetőként.
Ők őrizték lángot és adták tovább. A fényt, a világosságot.
Mi itt maradtunk az örökségükkel, és nem kívánhatunk mást, mint hogy az örök világosság fényeskedjék neki!"
