"Ha semmi más nem történik, már ezért megérte!"
A női Villon, így konferálta fel dr. Lukácsi Zoltán irodalomtörténész, a Kalamáris népszerű sorozatának házigazdája aktuális vendégét. A Győri Filharmonikus Zenekar irodalmi-zenei hétfői estje betekintést engedett Kiss Judit Ágnes sokszínű és összetett pályaképébe. A közvetlen, személyes hangú, rendkívül szellemes és tanulságos est egyszerre szólt a művészet gyógyító erejéről, a hitről és az őszinteség fontosságáról.
„A József Attila-díjas magyar költő, Kiss Judit Ágnes egyetemista társam volt, és nagyon jóban vagyunk annak ellenére, hogy nem mindenben pendülünk egy hullámhosszon, de nagyon szeretünk egymással beszélgetni, vitatkozni. Nagyon színes egyéniség, rendkívül őszinte, mindig nagy empátiával szólal meg költészetében” – szólt dr. Lukácsi Zoltán a bevezetőjében.
A költő elsőként a nehezített indulásról, a szárnypróbálgatásaira érkező kritikákról mesélt. Egy magánéleti pletyka miatt közel kilenc évig ki is iratkozott az irodalmi életből, mondván, még „nem volt ütésálló”. Aztán a várva várt áttörést az első napilapos publikálások hozták el számára. Az irodalmi iránti elköteleződését fűtötte sokszínű személyisége és kíváncsisága, a színjátszás, a tánc, a mozgás iránti szenvedélye, ehhez csatlakozott a komolyzene iránti érdeklődése is, közel húszévesen még oboán is el kezdett tanulni.
„A költőt sem kell azzal azonosítani, amit leír” – az est egyik módszertani kulcsmondata már a szereplírára vonatkozott, miszerint a költő nem mindig azonos a versben megrajzolt szereppel. Ugyanakkor ezen figurákat mégiscsak a személyiségéből építi fel. „Nagyon szeretek például a „sötét középkorhoz” viszonyulni, hisz egyszerre tudok szent, profán és misztikus lenni. Sokfélének látom ezt a kort, a régies megszólalás pedig sokféle játékra ad lehetőséget”. Majd hozzátette, a kreatív írás tanításában is mindig ezt hangsúlyozza, egy jól megteremtett hang vagy figura képes hitelessé tenni a szöveget.
A Kalamáris házigazdája, dr. Lukácsi Zoltán jó érzékkel terelte a beszélgetést, melynek katartikus pontja Kiss Judit Ágnes családjához fűződő viszonyáról és a személyes hit kérdéséről szólt. A művész gondolkodását édesanyja halála mélyen befolyásolta, írásaiban megjelenik a gyász tematikája. Egyszer azzal hívta fel egy gyógyíthatatlan rákbeteg, hogy verseit olvasva, végre lesz ereje méltó módon meghalni.
„Ha soha semmi sikerem nem lesz… akkor már most megérte.” Hasonló erős visszajelzéseket kapott regénye kapcsán a bántalmazó kapcsolatokból kijövő nőktől és azon bíróktól, akik könyvének szavait veszik kölcsön, hogy képesek legyenek feltenni a megfelelő kérdéseket a családi erőszak áldozatainak. „Ez többet ér, mint egy Kossuth-díj” – szólt Kiss Judit Ágnes tömör összegzése.
A Győri Filharmonikus Zenekar irodalmi-zenei idei sorozatát Szigethy Gábor látogatása zárja majd, a június 1-i esten legújabb színházi kötetéről lesz szó a Zichy-palotában. Jegyek online ITT érhetőkel el!