Dupla debütálás a Richter Teremben
Nem mindennapi látvány tárult a teltházas közönség elé csütörtök este a Richter Teremben. A színpadon majdnem egymagában pompázott a fából készült csodás hangszer. Megszólaltásával a ragyogó, semmihez sem fogható, ugyanakkor egyből felismerhető csembaló hang megtöltötte a terem többszáz fős nézőterét.
Csütörtök este kettős ünnepre gyűlt össze a közönség. Egyrészt ünnepelték, hogy a város büszkeségére, egy korhű hangszerrel, egy angol csembalóval bővült a Győri Filharmonikus Zenekar hangszerparkja, másrészt a társulat “unkokája”, Baross Ádám karmesterként sikerrel debütált az együttes élén.
Ez az este a zenekar korábbi ígéretéhez híven mindenképp kiemelkedett az idei évados kínálatból. A bérletes Haydn és a csembaló című koncerten a magyar régizene-játék korszakos egyénisége, Spányi Miklós értő játékával avatta fel a Győri Filharmonikus Zenekar új csembalóját. Neki köszönhetően jutott el a társulat menedzsmentje a világhírű hangszerkészítőhöz, Huw Saundershez. Majd azzal bízta meg a mestert, hogy az 1995-ben készített csembalóját, korai munkáinak egyikét építse újra londoni műhelyében. Ígérete szerint óramű pontossággal a csodás hangszer az idei tavaszra elkészült, és gondos hazaszállítás után elfoglalta méltó helyét a Richter Teremben.
Az avatóünnepségen kitűnő stílusérzékkel és tematikával választották ki Joseph Haydn csembalóra írt repertoárjának billentyűs szonáta és billentyűs trió művét, Spányi Miklós és a “mi szólistáink”, azaz Juhász-Molnár Boglárka hegedű- és Juhász Viktor csellóművész közreműködésével. “Remek választás, főleg azért, mert az osztrák zeneszerző ezer szállal kötődött Magyarországhoz. A szonáta, a trió és a második félidőben felhangzó versenymű hangzása teljesen visszahozza Eszterháza vagy Kismarton 18. századi hangulatát” – fogalmazott Huw Saunders, aki a koncerten Spányi Miklóssal egyetemben örömmel mesélt további érdekességeket. Fejérvári Boldizsár tolmácsnak köszönhetően a rendhagyó beszélgetésből kiderült, az utóbbi évtizedekben a hangszert kissé száműzték Európa koncerttermeiből, a csembaló francia változata azonban még tartja megszerzett előnyét. Holott - ahogy arról a közönség is meggyőződhetett - az angol változat fénylő, ragyogó hangja jobban betölti a nagyobb tereket, magyarán jobban illeszkedik a modern kor elvárásaihoz.
Fűke Géza igazgató az ünnepi eseményen nagy tisztelettel köszöntötte elődjét Baross Gábort, a társulat korábbi vezetőjét, majd stílszerűen felvezette a második félidőben felhangzó D-dúr csembalóversenyt, illetve Haydn londoni szimfóniáinak egyikét, a 103. „Üstdobpergés” címűt. Csütörtök este bizony áradt a szeretet. Az est debütáló karmesterét, a “zenekar unokáját”, Baross Ádámot nagyon nagy bizalommal és támogatással fogadta a közönség és a társulat. A kiváló weimari tanítvány helytállt, a legnagyobb alázattal és felkészültséggel lépett a pulpitusra, és vitte sikerre a koncertet. Adrenalinból sem kellett plusz löket, betegség miatt a koncert előtt pár órával koncertmester-csere történt, nagyszerűen vizsgázott a beugró, Simó Mihály Norbert is. A hangverseny végén felzúgó dobogás és ováció a ráadással, Mozart Haffner szimfóniájának lendületes 4. tételével vált teljessé.