Képek a zenében – Respighi újrafelfedezése
Ottorino Respighi a 20. század első felének egyik jelentős olasz zeneszerzője volt, akinek neve elsősorban a Római trilógiához kapcsolódik. A három szimfonikus költeményből álló ciklus első darabja az 1916-ban komponált Róma kútjai, ezt követte 1924-ben a Róma fenyői, majd 1928-ban a Római ünnepek.
A Richter János hangversenybérlet október 16-i koncertjén felcsendülő Róma fenyői című mű ősbemutatója hatalmas sikerrel hangzott el az olasz fővárosban. Külön érdekesség, hogy magyarországi bemutatóját maga Respighi vezényelte az Operaházban 1925-ben, egy saját műveiből összeállított hangversenyen.
A Róma fenyői igazi programzene – mutat rá dr. Szabó Balázs zenetörténész. Respighi négy különböző római helyszín fenyveseit idézi meg, mindegyikhez sajátos zenei tartalmat társítva. Különlegesség, hogy a zeneszerző maga is szöveges programot írt a tételekhez, amelyeket a partitúrához is csatolt.
Az első tétel a Villa Borghese fenyveseinek gyermekvilágát idézi meg. A második tételben egészen más hangulat tárul elénk: egy katakomba bejárata körül álló fenyők árnyékában a mélyből fájdalmas zsoltár hangja száll fel, majd ünnepélyesen, himnuszszerűen árad szét.
A harmadik tétel a Janiculum-domb fenyőit idézi. Itt különleges szerepet kap a fülemüle éneke, amelyet a mű előadásakor eredetileg gramofonfelvételről szólaltattak meg. Ma már digitális felvételről hallhatjuk a madár hangját, amely különleges éjszakai atmoszférát teremt.
A negyedik tétel a Via Appia ködös hajnalát jeleníti meg. A magányos fenyők által őrzött tájon megszámlálhatatlan lépés zaja hallatszik, majd feltárul az ókori Róma dicsőségének látomása: trombiták harsannak, és a felkelő nap fényében egy konzul hadserege vonul végig a szent úton a Capitolium felé.
Respighit képszerű zenéje miatt gyakran az impresszionista szerzők között is említik. Műveit hallgatva szinte filmszerű jelenetek elevenednek meg előttünk, miközben a zeneszerző pontosan meghatározza, milyen képeket és történeteket idéznek fel az egyes tételek. Bizonyos értelemben a mai nagy filmzeneszerzők egyik előfutárának is tekinthető: dallamai és gazdag hangszerelése éppúgy képeket hívhatnak elő a hallgatóban, ahogyan napjainkban Hans Zimmer zenéje.
Mire készüljünk az október 16-i hangversenyen? Dr. Szabó Balázs útmutatása alapján mindenekelőtt lenyűgöző zenekari apparátusra, számos ütőhangszerre, valamint az orgona, a zongora és a cseleszta különleges hangzására. És itt következik az igazi meglepetés: Respighi nem használja folyamatosan a teljes zenekart. Rendkívül finom és változatos hangszínekkel dolgozik, amelyek egymásba olvadva teremtik meg a mű sajátos atmoszféráját. A monumentális zenekari hangzás és az apró zenei részletek érzékeny kidolgozása együtt teszi a Róma fenyőit a képzeletet is megmozgató, különleges zenekari alkotássá.
Jegyek a koncertre ITT válthatók.