Zenélő piac – amikor a klasszikus zene megtölti a Vásárcsarnokot

Ismét mertünk nagyot álmodni, az ikonikus helyszín egy estére csordultig telt klasszikus muzsikával, a piaci forgatag helyét pedig közel hatszáz néző, hangszerek és jól ismert dallamok vették át. A Győri Filharmonikus Zenekar Zenélő piac című koncertje egyszerre volt különleges műfaji kalandozás, közösségi találkozás és kikapcsolódás, újabb bátor bizonyítéka annak, hogy a klasszikus zene valóban bárhol otthonra találhat.

A különleges helyszínhez különleges műsor társult. Hamar Zsolt Liszt-díjas karmester vezényletével olyan művek és dallamok szólaltak meg, amelyek között mindenki találhatott ismerőset. A program egyszerre idézte meg a vásárok és piacok nyüzsgését, a magyar népzene világát, az opera nagy pillanatait, valamint a balett- és filmzene ismert dallamait.

A Győri Filharmonikus Zenekar számára nem újdonság, hogy a klasszikus zene hagyományos kereteit feszegetve keresi az új utakat és az új közönségeket. Játszottunk már az Aqua Sportközpont medencéje fölé épített színpadon, de az üres uszodatérben is, sőt a pandémia idején országosan elsőként indítottuk útjára a nagy sikerű Zene házhoz megy! koncertsorozatot.

„Kreatív ötletekből soha nem volt hiány, és remélhetőleg nem is lesz! Minden új helyszín egy új inspiráció. Fontos küldetésünk, hogy kilépjünk a kényelmes koncertterem falai közül, és olyan emberekhez is elvigyük a komolyzenét, akik talán még soha nem jártak szimfonikus hangversenyen” – adott magyarázatot Fűke Géza igazgató.

A társulat visszatérő karmestere, Hamar Zsolt számára sem idegen a győri zenekar rendhagyó gondolkodása. Évadbeharangozó sajtótájékoztatónkon társulatunkat „messze-messze a legprogresszívebb hazai együttesnek” nevezte. Ezt nem csupán a szokatlan koncerthelyszínek vagy a látványos ötletek indokolják, hanem legalább ennyire fontos az a szemlélet is, ahogyan a zenekar működik: folyamatosan keresi az új utakat, az új közönségeket és az új találkozási pontokat.

A piac és a vásár világa szinte észrevétlenül költözött be a műsorba. „Lendületes, mozgalmas, sokszínű estére készülünk, amelyben mindenki talál majd ismerős dallamokat” – árulta el a koncert előtt a dirigens.

Az est házigazdája Bősze Ádám zenetörténész, előadó és műsorvezető volt, aki ezúttal is bebizonyította, hogy a komolyzene lehet egyszerre közérthető, szórakoztató és szellemes. Bősze Ádám nem először dolgozott együtt a Győri Filharmonikus Zenekarral. A közös történet egyik emlékezetes állomása a 2019-es farsangi koncert volt, amelynek ugyancsak rendhagyó helyszíne az Aqua Sportközpont volt.

A humoros felvezetők, a zeneszerzőkről és művekről szóló történetek oldották a koncert klasszikus kereteit, és olyan közönség számára is közelebb hozhatták a zenét, amely talán ritkábban találkozik szimfonikus hangversennyel.

Bősze Ádám műsorvezetése játékosan reflektált a helyszínre is. Muszorgszkij–Ravel Egy kiállítás képei című művének Limoges-i piaca szinte magától értetődő választásnak bizonyult: a zenében megelevenedő nyüzsgő vásári jelenet ezúttal valódi piaci környezetben szólalt meg.

A koncert során egymást követték az ismert és szeretett dallamok. Felcsendült Prokofjev A három narancs szerelme című operájának indulója, Rossini Tell Vilmos-nyitánya Stampf Sándor csellószólójával, valamint Bizet Carmenjének nyitánya is. A programban helyet kapott Smetana, Puccini, Hacsaturjan és Csajkovszkij zenéje, köztük a Diótörő lendületes Trepakja és a Spartacus emblematikus Adagiója.

Wagner Lohengrinjének harmadik felvonásához írt előjátéka egészen más karaktert hozott az estére, mégis jól illeszkedett abba a sokszínű zenei utazásba, amelyben a közönség egyik zenei világból a másikba léphetett – ezúttal a hattyú szárnyán.

Ez volt az az este, ahol az improvizáció is túllépett a megszokott keretein, így a magyar zenei örökség is fontos szerepet kapott. Bősze Ádám vezetésével közös énekléssel idézték meg Bartók Béla Haj, Kolozsvár olyan város című népdalát, majd Dohnányi Ernő ismert műve következett.

A zenei sokszínűséget Alan Menken és John Williams zenéje tovább gazdagította, bizonyítva, hogy az opera, a szimfonikus zene, a népzene, a musical és a filmzene természetesen fér meg egymás mellett.

A vastapsos ráadásban Brahms első és hatodik magyar tánca, valamint Dvořák egyik Szláv tánca csendült fel. Lendületes fináléja méltó lezárása volt annak az értékes estének, amely bebizonyította, a klasszikus zene értékét nem az határozza meg, hol szólal meg, hanem az, milyen közel tud kerülni az emberekhez.

fotó: MekliZ Fotóstúdió