Istvánffy Benedek, a 18. század magyar géniusza
Istvánffy Benedek 1733-ban született Szentmártonban, a mai Pannonhalmán. Apja, Istvánffy József orgonista volt, első zenei leckéit valószínűleg tőle kapta. Később Kismarton zenei légköre, Gregor Joseph Werner művészete jelentett számára inspirációt. 1757-ben orgonista volt gróf Széchényi László házi kápolnájában Sopronban, 1758-tól pedig Széchényi Antal grófnál Nagycenken. 1766-tól 1778-ig, haláláig a győri székesegyház karnagya és orgonistája volt. Győrben töltött évei alatt nem csak egyházzenei műveket komponált, hanem 140 kortárs német-osztrák és olasz kompozíciót, főleg Werner-műveket másolt le.
Rövid, mindössze 45 év jutott neki, győri szolgálati idejének jó részét a karnagyi, gazdasági, kottabeszerzési és másolási feladatok foglalták le, így kevés ideje maradt a komponálásra. „Kizárólag egyházi zenét írt, ami nem az egyéniségnek a kibontakoztatásáról szólt, hanem arról, hogy szolgáljon, megfelelő hangulatú zenéket komponáljon a megfelelő liturgikus pillanatokhoz. Istvánffy bár nagyon jól ismerte ezen megszokott formulákat, mégis volt egyfajta egyéni íze annak, ahogyan ezeket használta, bizonyos elegancia, frissesség árad zenéjéből” - szól Farkas Zoltán zenetörténész méltatása.
Az elfeledett géniuszt a 1980-as években fedezték föl, Bárdos Kornél kutatásainak köszönhető, aki szisztematikus munkával végigtanulmányozta azt a rengeteg iratot, amit az egyházi gyűjtemények, például a győri székesegyház kottatára is őrzött. Fennmaradt alkotásai közül a legnagyobb szabású a Szent Dorothea mise, melyet Zichy Ferenc püspöknek az aranymiséjére komponált 1774-ben. „Az aranymise egy hatalmas nagy ünnepség volt. Előtte felvonulásokkal, a hatvannégy fős díszebédet is már muzsikaszó lengte be. A nap fénypontja természetesen a szentmise volt, ahol Zichy Ferenc átvehette a Szent István-rend Nagykeresztjét, az akkori legnagyobb kitüntetést, amit az uralkodó, Mária Terézia adott át. Istvánffy Benedek Szent Dorottya miséje ezt a fénypontot festette alá, a kortársak feljegyzéseiből tudjuk, mindenki tetszését elnyerte” - fogalmaz a mű keletkezéséről dr. Nemes Gábor főlevéltáros, a Győri Egyházmegyei Gyűjteményi Központ intézményvezetője.
Ma tucatnyi művét tartják számon, de még mindig nem lehetetlen, hogy újabb, eddig ismeretlen Istvánffy művek kerüljenek elő, így mindannyiunk feladata, hogy a magunk módján ápoljuk emlékét. Ebben élen jár a Győri Filharmonikus Zenekar. Az idei, Korszakok évadban emblematikus csodaműveket, az európai zenetörténet kiemelkedő alkotásait vonultatja fel a szakrális, Istvánffy Benedek bérlet. Nyitányként, október 7-én hangzik fel a Szent Dorothea mise, társulatunk elsőrangú magyar énekművészekkel, valamint a világhírű Philharmonia Chor Wien közreműködésével szólaltatja meg Rajna Martin vezényletével. „Az, hogy a mise megszületésének 250-ik évfordulóján hangzik fel, ennek a mű történetében valós jelentése és jelentősége van” - hívja fel a figyelmet a vezető karmester. „Legyünk arra büszkék, hogy gyakorlatilag az első komolyan vehető zeneszerzőnk pont itt, a győri egyházmegyében tevékenykedett. Istvánffy Benedek a XVIII. század születte, így a bécsi klasszikusok kortársa. Művének bemutatása folytatása annak az elmúlt évadokban megkezdett szisztematikus alkotói munkának, miszerint olyan műveket, olyan repertoárt játsszunk, melynek egy mindenki által jól érzékelhető kulturális beágyazottsága van.”