Mester és Marica a Győri Filharmonikus Zenekar
Brit tudósok szerint nem telik el úgy egy perc a világon, hogy tévében, rádióban, filmen, színpadon, koncerten, fellépésen ne hangozzon el egy-egy részlet Kálmán Imre valamelyik zseniális nagyoperettjéből. Az egyik ilyen mesterműve, a Marica grófnő 100 évvel ezelőtt debütált a Theater an der Wien-ben. A jubileum tiszteletére érkeznek a Budapesti Operettszínház művészei, hogy a Győri Filharmonikus Zenekarral karöltve, Silló István vezényletével elvarázsolják a győri, mosonmagyaróvári és tatabányai közönséget.
„Természetesen nem a teljes mű kerül színre, ez egy különleges interpretációja a 100 éves operettnek. Az előadással a produkció megálmodója, Vadász Zsolt kollégánk és barátunk előtt is tisztelgünk, aki feleségével, Lukács Anitával álmodta meg ezt a kitűnő történetet, és Tasziló szerepét játszotta benne. Fájó aktualitás, hogy a hazánk egyik legnagyszerűbb énekesétől idén júniusban kellett örökre búcsút vennünk. Így az Ő emlékére is szól majd ez a három előadás Győrött, Mosonmagyaróváron és Tatabányán” – adja meg a darab hátterét Silló István karmester.
A Sándor János Hangversenybérlet november 25-i Mester és Marica című szcenírozott koncerten nagyzenekari kísérettel Kálmán Imre 100 éves operettjének összes dala elhangzik. „A Győri Filharmonikus Zenekarnak köszönhetően a zenében is meg fog szólalni az, amit Kálmán Imre leírt a papírra. Pontosan olyan lesz a hangzása, mintha az eredeti darabot nézné a közönség” – teszi hozzá a Hevesi Sándor-díjas dirigens.
Lőrinczy Attila dramaturgnak köszönhetően az előadás keretjátékában a komponista visszaemlékezését követhetjük végig, így rengeteg érdekesség derül ki a darab megszületéséről. „Nagyon kellemes szerep, hogy Kálmán Imrét megidézhetem, az életéről, a szerelmeiről beszélhetek. Végig bent ülök a színpadon, előkészítem a keretjátékot, felvezetem az operett adott szituációját, és ebbe jönnek be a szereplők néhány mondatos jelenetükkel, azt követően felhangoznak az örökzöld dalok” – magyarázza a zeneszerzőt alakító Dézsy Szabó Gábor.
A Budapesti Operettszínház produkciójában Dézsy Szabó Gábor játssza Kálmán Imrét, Marica grófnőt Lukács Anita, Taszilót Boncsér Gergely, Lizát Szendy Szilvi, Manját Zábrádi Annamária, Zsupánt Laki Péter és Peller Károly, akit kollégái csak operett-tudorként emlegetnek, hisz mindent tud a Mester, Kálmán Imre életéről. „Mindannyian nagyon-nagyon szeretjük ezt az előadást, ráadásul ez volt az első nagy főszerepem. A 2001-ben felújított Operettszínházban ebben a szerepben léptem a közönség elé, úgyhogy a Marica grófnő nekem különösen közel áll a szívemhez. Ráadásul évekig játszottam Zsupán szerepét a bécsi Volksoper társulatával” – árulja el Peller Károly.
A Marica grófnő 1924. február 28-án debütált a Theater an der Wien-ben. Kálmán Imre a Csárdáskirálynőnek köszönhetően akkor már befutott zeneszerzőnek számított, így a teátrumok versenyeztek kegyeiért, a zeneszerző választása azonban a Rátkai Mártont szerződtető Királyi Színházra esett.
Mint ismert Kálmán Imre születésének, illetve Lehár Ferenc halálának napját, október 24-ét a szerzők iránti tisztelet jeléül a Magyar Operett Napjává nyilvánították. „Az életemet, a pályámat, a legnagyobb sikereimet ennek a két nagyszerű zeneszerzőnek köszönhetem” - folytatja a gondolatot Szendy Szilvi, a Budapesti Operettszínház szubrettje. „Pályakezdőként én is játszottam a 2001-es Marica grófnő előadásban, melynek koreográfusa későbbi férjem, Lőcsei Jenő volt, így ez a mű a családomat is jelenti.”
Kálmán Imre világpolgárként mi mást írhatott volna, mint világzenét, melyben bravúrosan ötvözi a magyar csárdást a cigányzenével, a keringőt a foxtrottal. A Marica grófnő, mint minden nagyoperett pedig mi másról szólhatna, mint a hömpölygő érzelmekről. Nos, nézzünk mélyen magunkba, és valljuk be, mindannyian a beteljesült, boldog szerelemre vágyunk. Érkezik tehát Mester és Marica című szcenírozott koncert november 25-én a Richter Terembe, másnap a Flesch-Központba és november 27-én a Vértes Agorájába.