A vers mindig kortárs - betekintés a „Műhelylátogatás” világába

A május 8-i „Műhelylátogatás” című előadása a Richter Teremben nem csupán irodalmi est, hanem színházi, alkotói önvallomás is. A néző nemcsak költeményeket hall majd, hanem bepillantást nyer a versmondás és a színészmesterség kulisszái mögé. Kitűnő alkalom arra, hogy a hatalmas zajtól amiben élünk, egy estére megszabaduljunk.

„Kevés kivétellel jól ismert költeményekről lesz szó. Arról beszélek, hogy miért mondok el egy-egy verset, és miért úgy mondom, ahogy. Ez az est egyfajta beavató találkozás. Beszélek arról, hogymi is az a vers, hogy lehet-e azt tudni egyáltalán. Természetesen a költőkről is szó van, és a saját életem néhány epizódja is szóba kerül, hiszen versmondás személyes dolog, ahogy az egész színészmesterség az, egyébként. Arról lesz szó, hogyan kapcsolódik a szöveg az előadó saját életéhez, élményeihez, és szóba kerül az is, mi történik az előadóval, ha ezekkel a szövegekkel kiáll az emberek elé” - mutat rá az est főszereplője, Mácsai Pál.

Kiderül, mi a különbség az irodalmi és a színészi olvasat között. A „Műhelylátogatás” egyik legfontosabb gondolata, hogy a versmondás nem pusztán technikai, hanem mélyen személyes folyamat.

„Nagy fejezete a színészetnek az, hogyan találjuk meg önmagunkban a párhuzamokat egy létező alakkal, és hogyan építjük a magunk életének élményeit az adott szövegbe. Műfaji különbségekről is beszélek, az „én” versekről és a szerepversekről. A színésznek legtöbbször az a dolga, hogy ő legyen a költő. Ezért nem árt tudni, ki is volt a szerző valójában. Ő a „szerep”. Ez nem utánzás, hanem egy belső párhuzam megteremtése: saját élmények, érzések és tapasztalatok által. De létezik szerepvers is, elhangzik például Villon Ballada a szép fegyvermesterné vénségéről című mű Faludy György átköltésében. Szóba kerül, hogy akár egyetlen szó hogyan ránt egy teljes szöveget más értelmezés felé, mint ahogy azt az ember megszokta. Hogy miért nem tudhatja Radnóti például, hogy másnak e tájék mit jelent – holott a legokosabb lelkek egyike. Vagy mit tanultam a Rómeó és Júlia előadásán Őze Lajostól. Előkerül a zene, a ritmus és a szöveg kapcsolata, megszólal néhány dal is. Szó van róla, hogy kinek mit jelentett Magyarországon élni, és mit jelent nekem. Vagy mit jelent az, amikor ötszáz bárd, azaz színész vagy énekes képes az igazságért meghalni. A walesi bárdokat is csak úgy van értelme elmondani, ha a hatalom és az előadóművészet jelen idejű viszonyáról beszélünk, különben értelmetlen” – bontja ki a gondolatot a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező. Majd hozzáteszi, „a III. Richárd előadásán sincs olyan néző, aki egy réges-régi angol királyt lát. Mindenki a saját apját, osztályfőnökét, miniszterelnökét, királyát, feleségét, férjét látja, akitől ő maga függő viszonyban van. Kizárólag a saját életünk élményei léteznek.  A színpadon mindig minden most van.”

A „Műhelylátogatás” végső soron nemcsak a versekről vagy a színészetről szól, az előadáson keresztül közelebb kerülhetünk önmagunk megismeréséhez, megértéséhez.

Jegyek korlátozott számban még kaphatóak!
>>JEGYVÁSÁRLÁS<<